2014. július 31., csütörtök

Díj :D

Hello!!
Nem tudom, ki jár még ide fel, de nagy meglepetésemre kaptam egy díjat, amit nagyon köszönök Kathy-nek! :) ♥

Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj a jelölő által írt 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küld tovább 11 embernek!
11 dolog magamról:
  • Imádom a barátaimat
  • Imádom a nyarat
  • Imádok nyáron a barátaimmal lenni
  • Hiányoznak az emberek (XD)
  • Szemüveges vagyok
  • Van 3 testvérem
  • A könyvek, az írás és a számítástechnika a mindenem
  • Nem tartom magamat humorosnak
  • Szeretek ismerkedni
  • A tavasz a kedvenc évszakom
  • Szeretek beszélni (nem keveset XD)
11 kérdésre válasz:

- Mikor kezdted a blogod?
  •  Hm... 2013 augusztusában
- Mi vitt rá arra, hogy elkezdj írni?
  • Egy könyv. Olvastam egy könyvet, mire hirtelen kipattant egy ötlet a fejemből és azon nyomban elkezdtem megfogalmazni és leírni. Ekkor voltam 12 éves :$ :D Azóta írok.
- Mi/ Ki alapján alkottad meg a szereplőidet?
  • Na ez aztán jó kérdés. Danát leginkább magamhoz hasonlítanám, Ádámot egy tökéletes bátyjhoz (mindig is akartam), a többiek meg csak úgy jöttek, és alakítgattam az idők során. :)
- Hogyan vélekedsz a munkáidról?
  • Őszinte leszek. Nem vagyok valami pozitív véleménnyel róluk... Egyetlen egy nyerte el eddig a tetszésem, de ez még nincs publikálva :$
- Mivel foglalkozol még szívesen az íráson kívül?
  • Szeretek a barátaimmal lenni (akik most rettenetesen hiányoznak, pedig csak pár napja váltunk el ♥ remélem látja akinek szól ;) ), a lovaglás és a különféle sportok, amikben nem vagyok jó, de pont ezért vicces. :D Meg még sok minden. Varrás, rajzolás, stb. :D
- Van olyan dolog, amire különösen büszke vagy?
  • Háááát. Igen. A táncos teljesítményeimre, illetve magamra. Lehet, hogy ez egoistán hangzik, de tényleg én alakítom az életemet, és persze mivel nem vagyok tökéletes, a hibáimmal együtt büszke vagyok a magam által kialakított életre! :) (persze, volt aki közbeszólt pár dologba, de utána megint én alakítottam a saját életem.)
- Hány éves vagy?
  • 15 ^^
- Szeretnél komolyabban foglalkozni az írással a későbbiekben?
  • Igen! Szeretném a nem publikált regényemet megmutatni valakinek, hátha lesz olyan szerencsém, hogy el is nyeri a tetszését, és netalán-talán kiadnák! :$
-Mi a kedvenc színed?
  • Jó kérdés. A kék és a piros! *.* :D
- Van-e olyan dolog/személy ami/aki miatt mindenen túl rajongsz?
  • Húhúúúú. :"DDSajnos van :D és én ebbe a rajongásba fogok egyszer belepusztulni. :D És nem tudom, hogy akkor boldogan, vagy boldogtalanul halok meg. XD (a sajnos azért, mert túlon-túl is tudok rajongani dolgokért, és személyért egyaránt. Akit szeretek, tiszta szívből, azért rajongok. XD Hát ez nagyon gáz XD)
 11 kérdés tőlem:
  1. Kedvenc együttesed?
  2. Szemed színe?
  3. Hogy jutott eszedbe ez a történet?
  4. Mi inspirál az írásra?
  5. Van-e olyan blog, ami a legkedvesebb számodra?
  6. Ez hányadik történeted?
  7. Miért döntöttél úgy, hogy elindítod a blogot?
  8.  Kedvenc filmed?
  9. Mennyire vagy biztos magadban, és abban, hogy jók-e az írásaid?
  10. Van olyan személy, aki elolvassa a következő részt, mielőtt publikálnád?
  11. Mennyire szeretsz új dolgokat kipróbálni?
11 blogger, akinek küldöm:

  1. Kertész Kinga 
  2. Alex Rodriguez 
  3. Vivian D. 
  4. Naomi L. Price 
  5. Cassie 
  6. Kathy F. 
Ennyit tudtam, sajnálom :SS 

2014. április 18., péntek

FACEBOOK csoport

Sziasztok! :)

 

Nem tudom, hányan jártok még erre a blogra, vagy egyáltalán nézitek-e még, de arra gondoltam, ide is kiteszem:
Létrehoztam egy FACEBOOK csoportot a blogjaimnak, hogy könnyebben értesüljetek, kb... Mindenről. :D
Mikor kerül fel új rész, vagy csak egyszerűen így könnyebb kommunikálni, ha kérdésetek van, ilyenek.
Szóval, ha érdekel titeket (vagy az, hogy ki vagyok :P -Jó az biztos nem annyira :D-), akkor gyertek, és csatlakozzatok! :)

Katt: Laure D. blogok

Várlak titeket, gyertek! ;)
Pusziiii :*
Laure

2014. február 16., vasárnap

VÉGE :S

Sziasztok!

Ne haragudjatok, kérlek, hogy csak most jelentkezem a végső búcsúval, de a dolgaim kicsit rosszul alakultak mostanában, és nem volt semmi lelkierőm ehhez az egészhez. De most végre összekaptam magam (többé-kevésbé :) ) és megjöttem.

Szóval. A történet véget ért, nagyon köszönöm a több, mint 10.600 (!!!) oldalmegjelenítést, minden kommentet, a rendszeres olvasókat, minden olvasót, a véleményeket és nem utolsó sorban támogatóimat. :) Nagy nehezen indítottam el a blogot, mert nem tudtam mennyire lesz népszerű, vagy mennyire jók az írásaim, de barátaim tanácsára elindítottam, és kellemes csalódás ért, amit Nektek köszönhetek. :)
Persze, van még jó pár történetem, de egyenlőre csak egy új blogom (Fight for my life). Nézzetek be, kommenteljetek. :)

Mivel nem érkeztek kérdések a történettel kapcsolatban, így nem készítettem 3. extra részt.
Lehet néha felnézek ide, rakok ki valamiket, mondjuk, szavazásokat, hogy milyen történetre lennétek kíváncsiak, meg ilyenek. :)

Igazából. Mást nem tudok mondani. Örültem, hogy írhattam, imádtam. :)
Köszönök mindent, és akkor én itt be is fejezem a búcsút.
Nagyon szeretem az olvasóim. ;) <3

Laure :* <3

2014. január 21., kedd

Vééége. :( Köszönök mindent.

Sziasztok! :)
Hát. Eljött ez a pillanat is. Vége a blognak, nagyon sajnálom. Imádtam én is írni. :) :'(
Viszont itt lesz a másik blogom, amit remélem ugyan ennyien fogtok olvasni. :)
Szeretném megköszönni a több, mint 10.000 oldalmegjelenítést, minden egyes kommentet, nagyon jól estek, örülök, hogy szerettétek a történetem. :)
Mivel elég sok kérdésetek maradt, úgy döntöttem, hogy akkor az EXTRA3-ban a Ti kérdéseitekre válaszolok, megírva a történetet, de akkor arra kérnélek titeket, hogy minden egyes kérdést, ami bennetek maradt, írjátok le ide komiba, vagy küldjétek el e-mailbe a laure.dessauge@gmail.com címre.
Egyébként azért nem terveztem harmadik extrát, mert eredetileg nem így terveztem a történetet. Megváltoztattam írás közben, és úgy már nem lett volna értelme a harmadiknak. De mondom, ha megírjátok kérdéseiteket, akkor abból összeállítok egy extra részt. :) Viszont annyit kérek, hogy akkor legkésőbb vasárnap éjfélig küldjétek el őket. :)
Előre is köszönöm. Az után jelentkezem a végleges, utolsó, megható stb. ( :D ) búcsúmmal. :)

Imádlak Titeket. :) <3 :*

Laure

U.I.: Feltettem a következő részt a blogokra. :) Ezek még csak bevezetők, de kérlek kommenteljetek!
Akit érdekel itt megtalálja: Fight for my life (atw)       és            Fight for my life (blogspot)

2014. január 20., hétfő

EXTRA #2

Sziasztok!! :)
Meghoztam a második EXTRA részt. :D
Remélem tetszeni fog. :)
Komizzatok kérlek. Fontos tényleg.
Hát, az előző bejegyzéshez, amiben az új blogomat írtam le, nem sok kommentet
kaptam, sajnos. Annak az egy embernek is köszönöm. :)
Így az Ő kérésére, megnyitom a blogspotos történetet is.
Aki azon szeretné olvasni azon olvassa, aki a másikon az azon. :)
Csak annyit kérek, hogy ma felrakom azokra is az új részt, kérlek kommenteljetek,
mert tényleg fontos, hogy mit gondoltok.
Itt is lenne a két link:
1. Fight for my life (blogspot)
2. Fight for my life (atw)
És akkor nem is húzom tovább az időt, itt a második és egyben utolsó extra rész.
Sajnos nem jött be a tervem, így nem tudtam a harmadikat is megvalósítani,
de azért remélem tetszeni fog.
Jó olvasást. :*



Persze... Miért is megy el ilyen gyorsan az idő?? Most kezdődött a nyár, de már itt a vége. Holnap gólyatábor. Kinek van kedve elmenni oda is? Nem mindegy, hogy most ismerjük meg az osztálytársakat, vagy a következő 4 évben? Komolyan, szerintem az a pár nap nem sok mindent számít...
De, szerencsémre legalább Patrikék ott lesznek. Holnap... Jaaj. Akkor sem akarom a holnapot. Fos gimnázium...

*** Másnap

Hogy mennyire nehezemre esett ez a korai felkelés... Nyarat akarok még! Aludni délig vagy tovább, reggel elfeküdni. Franc essen ebbe a hülye iskolába. És mostantól 9 hónapig így kelhetek. Ahh. Menjen a pokolba.
Kb. fél 8-ra elkészültem mindennel, már csak el kellett sétálni a sulihoz. 8-ra beszéltük meg a talit Patrikékkal, a suli kapujában. Hamarabb értem oda, mint Ők, így addig bámultam az éppen beérkező újoncokat. Próbálgattam kitalálni, hogy kik tartozhatnak hozzánk és kik a B-sekhez, de 50% esélyem volt, így hamar meguntam. Úgy voltam vele, hogy majd úgyis kiderül. Míg drága barátaim megérkeztek, addig elmerülve hallgattam a zenéimet.
      -Végre, hogy itt vagytok -fogtam kezet Patrikkal és Áronnal, majd megöleltem Bellát.
      -Csak nem hiányoltál minket? -röhögött fel legjobb haverom.
      -De. Rettenetesen hiányoztál kedvesem -motyogtam neki nyájasan, mire mindannyiunkból kitört a nevetés. Ezért bírom Őket. Nem sértődnek meg semmin.
Mikor bementünk, a teremben egy 35 év körüli férfi fogadott minket, majd bemutatkozott. Szóval az ofő. Rajta (és rajtunk) kívül páran voltak csak bent, 1 lány és 4 fiú. Kis csoportban beszélgettek, gondoltuk odamegyünk hozzájuk. Kb. fél órát beszéltünk velük (srácok jó fejek voltak, a csajszi nem igazán szólalt meg), amikor Patrik és Áron eltűnt. Bell-lel összenézve, egy vállrándítással elrendeztük a dolgokat, majd mit sem törődve velük, beszélgettünk tovább.

     Kis idő múlva nagy röhögésekre lettem figyelmes. A mosolygó ofő mellett egy kb, fél fejjel alacsonyabb, barna hajú, kifejezetten szép lány állt, összehúzott szemöldökökkel. Mellettük 3 vihogó ribanc állt. De, szerintem nem is túlzok. Mint a Barbie-babák, esküszöm úgy néztek ki. A csajszi szúrós pillantásokkal illette Őket, majd egy vállrándítás kíséretében, morcosan bevágta magát egy ablak melletti padba, és az ablakon kifele bámulva zenét hallgatott.
Volt már neki is jobb napja...-gondoltam magamban. Pár percig figyeltem, ahogy bámul kifele a semmibe, majd meguntam és odarángattam Bellát, hogy mutatkozzunk be. Megálltunk mellette, majd mosolyogva a kezem nyújtottam.
       -Szia, Nagy Bence. De mindenki Ben-nek hív.
       -Én meg Epresy Bella -fogott kezet vele is.
       -Ö. Sziasztok. Antalfy Daniella Alexa. Röviden Dana, Lexi, Lex -sorolta el. Zavartan és megszeppenve nézett ránk, mire egy kicsit megsajnáltam. Így iderontani. De hát kedvesek voltunk, plusz ez a lényege a gólyatábornak, nem?
       -Hé, Ben -kiáltott rám valahonnan mögülem Patrik. Valamit össze-vissza hadovált nekem, majd intett Bellának, végül megakadt a tekintete Daniellán, és már rögtön tudtam, hogy mi következik. Az arca átváltozott a szokásos csajozós arcává, így már a fejemet fogtam.
      -Tihanyi Patrik. Igazán örülök Cica -mondta komolyan, mire nem bírtam, röhögni kezdtem. Daniella arcát látni kellett volna. Mosolygása egy pillanat alatt változott át mérhetetlen dühvé. Kis hamar be is oltotta barátomat, majd levágta magát a lány mellé. Bella mögéjük ült, én meg eléjük, Áron meg leült Bell mellé. Bemutatkoztunk meg minden, aztán már csoportokban beszélgettünk. Hozzánk csatlakozott az új csaj, aki igazság szerint tök jó fej. Nem gondoltam volna.
Estig beszélgettünk, majd átvonultunk a tornaterembe ahol aludni fogunk. Esküszöm, azt hittem bírni fogom éjjelig, de elég hamar elnyomott az álom...

    Fél hat fele keltem fel. Akkor még senki nem volt ébren. Illetve de... Körbenéztem a termen, a békésen alvó évfolyamtársainkon és az osztályon (plusz egy kis pillantás a tanárok felé), mire megakadt a szemem 2 üres matracon. Körbenéztem ki hiányzik, majd kínosan elröhögtem magam. Hát ez gyorsan ment -gondoltam. Ugyanis a két hiányzó ember nem volt más, mint Patrik és Dana. Úgy gondoltam a kis csaj hamar Patrik bűvkörébe került, mint megannyi lány. Nem sokat gondolkoztam rajta, inkább vártam, hátha felébred valaki, addig meg csak zenét hallgattam. Talán 10 perc múlva Áron mozgolódni kezdett mellettem, majd fel is kelt, így végre lett egy beszélgetőpartnerem.
       -Patrik még alszik? -kérdezte, mikor tekintete megállapodott rajtam. Megráztam a fejemet, majd Daniella matraca felé biccentettem. Áron elnézett mellettem, majd felvont szemöldökkel nézett hol a matracra, hol rám, majd egy vállrándítással elintézve a helyzetet, beszélgetni kezdtünk. Talán egy fél, háromnegyed óra múlva megérkezett a két elveszett emberünk is. Patrik és Daniella takaróba burkolózva, mosolyogva léptek be a terembe.
Mikor elvigyorodtam, Patrik már figyelmeztetett is, hogy semmi nem volt köztük, csak napfelkeltét néztek. Hát oké, én nem is gondoltam semmi rosszra. :D
Egy idő után mindenki elkezdett ébredezni, majd délután elváltunk egymástól. Patrik és Bell mentek be a városba, Áron sietett találkozni valakivel, én pedig megláttam a suli kapujában ácsorgó Danát. Odasétáltam hozzá, majd megállva mellette megkérdeztem, hogy merre megy?!
       -Arra -mutatott az utcára.
       -Az klassz. Én is. Megyünk együtt? -dobtam fel az ötletet. Szomorúan megrázta a fejét, mire közölte, hogy jönnek érte. Épp indulni akartam, mire utánam kiáltott és a telószámomat akarta. Persze visszamentem hozzá, majd Lex néven elmentve a számát, hazaindultam. Végül is. Legalább valami jó is történt a gólyatábor alatt. :)

***
Hát elcsattant az első meg a sokadik csók... Azt hiszem szeretem. Úristen... Miket mondok én? Tényleg bármit megtennék ezért a lányért.
Amikor először megcsókoltam, csak kíváncsi voltam a reakciójára. Hááát. Kb. 2 perces csókunk, azt kell, hogy mondjam, szerintem mély nyomot hagyott mindkettőnkben. Igazából nem beszéltünk róla, de mindig ott lebegett köztünk ez az apró titkocska.
Amikor a playstation-partyn Lex kiborult rám, amiért Barnabással ott hagytam és az letapizta, nagyon mérges lettem arra a gyökérre. Elfogott a düh és a félelem. Dühös voltam a srácra és legszívesebben megvertem volna, és féltem, hogy esetleg Lex csalódott bennem, nem fog megbízni vagy megharagudott. Persze, mérges volt, de más nem történt. Megkönnyebbültem. De annak a mocsoknak nem volt elég ennyi. Mindenképp megakarta szerezni magának szegény lányt. Amikor felváltva vigyáztunk a lányokra, direkt kértem, hagy lehessek vele több időt. Rettenetesen sajnáltam, mindent meg akartam tenni, hogy ne eshessen baja.
Amikor Ádám Londonban volt, és Lex ájulásai elkezdődtek, nagyon megijedtem. Gondoltam, hogy idegi alap és ezt Barnabás váltotta ki belőle. Épp ezért, mikor elájult és kórházba vittük, aznap felkerestem azt a barmot és elgyepáltam kicsikét. Persze erről Lex-nek nem kell tudnia.
Aztán mikor kiderült, hogy a bátyjához van ennyire közeli kapcsolata, hogy így megérezte mi van vele, megnyugodtam valamelyest, de persze ez nem volt végleges. Rettenetesen ki volt és sajnáltam. Próbáltam segíteni Neki, de nem mindig vette észre. Aztán persze ott volt a szilveszteri buli, mikor Barnabás és a rakás idióta haverja elrabolta Ádit... Összezuhant. Komolyan képes lett volna magát odavetni annak a senkiházinak? Nem, ezt nem hagyhattam. Amikor fent a tetőn megcsókoltam, majd tudomást szereztem a levélről és a tervéről, azonnal kattogni kezdett az agyam. Hirtelen hívtam össze a csapatot. Muszáj volt megvédeni Őket. Amikor odaértünk csak azt láttam, hogy az a szemét Lex-et csókolja. Hirtelen lobbantam lángra és ott helyben elgyepáltam volna. Hazafele indulva Lex megint a karjaimban esett össze... *** A tárgyalás, amin tanúskodni kellett Barnabás ellen, sikeres volt. Lecsukták a hűvösre, így egy jó ideig nem okoz gondot. Mekkora megkonnyebbules volt mindenki számára, mikor kimondták az ítéletet. Nyugalom költözött többségünkbe, és nem beszéltünk a történtekről. Aztán egy nap bekerült a képbe, Mr. "Tökéletes" Zsombor, akiről kiderült, hogy mégsem olyan tökéletes és ártatlan.
       Hogy képzelte azt, hogy elcsábítja a SAJÁT HÚGÁT? Hogy egyszerűen kihasználja? Amikor először láttam, hogy megcsókolja, Lex szülinapján a bárban (akkor még nem tudtuk), elfogott a düh, féltékenység meg minden egyéb más. Akkor jöttem rá véglegesen, hogy szeretem. Mérgemben odarohantam Tinához és megcsókoltam. Aztán persze napokig bujkáltam előle, mert nem voltam képes a szemébe nézni. Aztán végül is elért. Jártunk kb. 2 hétig? Nem tudom. Talán. Sajnáltam szegényt, nem lett volna képem megmondani Neki, hogy nekem semmit nem jelentett az a csók, hogy semmit nem érzek iránta és csak féltékenységből tettem. Ezért jártam vele egy ideig, majd valami ürügyet keresve szakítottam vele. Rossz volt látni, ahogy sír, de nem élhetett hazugságban se Ő, se én.
    Utána persze kiderült, hogy Zsombi Lex bátyja, és bekövetkezett a baleset. Ott voltam Ádámmal, mikor a mentősök és a tűzoltók kiszedték Lexit az összeroncsolódott autóból és nem mondom, hogy kellemes érzés volt látni a félholt lányt. Nem mellesleg akit szeret az ember. Ne akarjátok megtapasztalni. Sírás kerülgetett. Tartottam magam, hogy legalább válaszolni tudjak a kérdésekre. Ádám sírt. Nem tartotta vissza. Érthető. A féltett húga volt ott.
És kiderült az is, hogy lebénulhat. Sajnálatot éreztem iránta. És persze szerelmet. Erősebb köteléket hozzá, mint ami eddig volt. Esküszöm mindent meg akartam tenni azért, hogy ne gondoljon erre az egészre. Aztán jött az a hülye elmélete, hogy senki terhére nem akar lenni. Na ekkor megharagudtam rá.
Mikor áthívott magukhoz és beszélt velem, idegesen mentem haza. De annyira idegesen, hogy szó szerint szétrepesztettem a kezemet a falon és az ajtón. Az ajtó kettétört, a fal pedig esküszöm megrepedt. Persze, ez sem volt kellemes érzés, de megtettem, hát mit csináljak? Viselem a következményét
De persze a kórházban össze kellett futnunk. Ott is vitatkoztunk egy jót, és miután elment, rájöttem, hogy igazságtalan voltam. De nagyon. Ő csak meg akar kímélni egy embert egy tehertől. Ez az Ő döntése, szabadon kell hagynom. Ha Ő ezt akarja, muszáj megtennem. DE! Mindenképp ki akartam békíteni, ezért megszerveztük a bulit, ami fergetegesen sikerült.

***
Még most sem akarom elhinni, hogy azt mondta akkor, hogy szeret! Pedig DE! Szeret, és járt velem. Az én édesem volt. És még mindig az. A kedvesem, akit hosszú évek óta ismerek és mindig ott leszek neki, ha szüksége van rám. Bár férjhez ment, szerelme még mindig az enyém. Az a mocskos Márk, ha nem lenne azzal a fránya ajánlattal, akkor talán még mindig velem lenne. Velem, mert hozzám tartozik. Nem a tulajdonom, egyszerűen tényleg csak ÉLETEM SZERELME! Jól jegyezzétek meg, más lányra ezt soha nem fogom mondani, még akkor sem, ha elveszek valakit feleségül. Enyhén nyálasra sikerült ez az egész, de csak az igazat mondom. Mindig itt lesz nekem és én is mindig itt leszek neki, még ha nem is lehetünk együtt.

Azt se felejtem el, hogy mik történtek együtt. Semmit nem fogok elfelejteni. Hogy mennyiszer voltam rá mérges és sírtam miatta. Mert bár nem valami férfias, így van. Elsírtam párszor magam. Mondjuk a kórházi ágynál, vagy amikor nagyon mérges és ideges voltam miatta. Ez van. Ilyen az élet, nem tudok már változtatni rajta, már csak az idő múlása hoz el mindent. Mindent, amit még nem tudok mi lesz. Vajon mit tartogat számomra a jövő? Kiderül. <3